Kezdőlap
Vissza

fizetett hirdetés

 

Különleges háttértárak

Az 1541 floppy meghajtó álom volt azok számára, akik csak kazettás egységgel rendelkeztek, ám csalódás volt azoknak, akik rendszeresen használták a készüléket. Kis tárolási kapacitása és tragikusan alacsony adatátviteli sebessége már a kezdetektől megkérdőjelezte a készülék használhatóságát. A hobby felhasználók számára a korábban tárgyalt gyorstöltők megoldást jelenthettek, ám professzionális vagy üzleti célokra már a kezdetektől igény ébredt az alternatív tárolási megoldások iránt. Napjainkban pedig a célszerűség és a bizonyítási vágy hajtja a fejlesztőket, hogy a legkorszerűbb, gyors és nagy kapacitású tárolóeszközöket illesszék a C64-hez.

Retro megoldások

Már a '80-as években született több megoldás, melyek nagyobb tároló kapacitást biztosítottak ugyan, ám a sebesség problémákra csak ritkán adtak választ. Ezek egy része a régebbi, PET sorozatú készülékek háttértárait illesztette a C64-hez, de voltak új, akkor igen korszerűnek tekinthető megoldások is.

Ez az adatátviteli szabvány volt elterjedve a '70-es évek üzleti célú számítógépein, mint pl. a PET széria. Olyan háttértárak tartoztak ebbe a sorozatba, mint a CBM 9060 merevlemez, vagy a már korszerű készüléknek tekinthető CBM 8250LP kettős meghajtó, illetve az SFD 1001. Az egységek C64-hez történő illesztése egy speciális interface cartridge-t igényel.

   

Ezeknél a meghajtóknál a kompatibilitás okozta a legnagyobb problémát. Már az is szinte megoldhatatlan feladatot jelentett, hogy az adatokat egy 1541 meghajtóról átmentsék az IEEE meghajtóra, mivel az interface működéséből adódóan, ha csatlakoztatott IEEE meghajtót érzékel, akkor az IEC busz működését letiltja. Tovább a nem kimondottan erre a meghajtóra írt programok (pl. adatbázis kezelők) működése sem volt garantált, így software támogatottság híján a nagy kapacitás kihasználhatósága problémás maradt.

Mind a Commodore cég, mind független gyártók készítettek különböző IEC csatolójú floppy meghajtókat. Ezeknek a meghajtóknak a többsége kompatibilitási megfontolásokból az 1541 meghajtó klónja volt csupán, noha született néhány egészen egyedi megoldás is (pl. Indus GT, MSD SD-2 - ez tartalmaz IEEE-488 illesztőt is!, stb.).

   

Ha a prototípusokat nem számoljuk, akkor ebben az időben két igazán újszerű meghajtó készült az IEC buszra. Az egyik az 1571-es, kétoldalas - emiatt dupla kapacitású - meghajtó, a másik az 1581-es, 3,5"-os, 800 kB kapacitású floppy meghajtó volt.

   

Sajnos ezekre a meghajtókra is érvényes, hogy az elenyésző software támogatottság és kompatibilitás lényegesen csökkentette használhatóságukat. Igazából a GEOS az egyetlen platform, ahol valóban hasznos egy ilyen meghajtó.

A különleges floppy meghajtók jellemzője, hogy valamilyen egyedi illesztő cartridge-en keresztül kapcsolódnak az alapgéphez. Nem sok ilyen egység készült, legismertebb közülük talán a Triton Drive, amely a Korg szintetizátorokból ismert 3"-os lemezeket használta.

Hosszú időn át csak a különböző gyártmányú kazettás datasettek képviselték a szalagos adattárolókat a C64 mellett. Később azonban néhány gyártó - talán a Spectrum Microdrive-ján felbuzdulva - piacra lépett egy lényegesen eltérő koncepciójú szalagos egységgel. Ennél a megoldásnál a speciális kazettában végtelenített szalag fut igen nagy sebességgel. A szalagon a floppykhoz hasonló tartalomjegyzék van rögzítve, így a drive automatikusan keresi meg az igényelt programot, nem nekünk kell tekergetnünk a szalagot. A kazetta kapacitása (128 kB) kb. 3/4-e egy floppy lemez kapacitásának és az adatátviteli sebesség is hasonló. Lehetőség van több meghajtó sorba kötésére is. Végül persze az elképzelés alulmaradt a floppyval szemben és nem terjedt el széles körben.

Már ebben az időben megjelent néhány cartridge alapú floppy helyettesítő megoldás. Az különbözteti meg őket az egyszerű memória bővítőktől (noha a 17xx sorozathoz is készült utólag betölthető RAM disk software), hogy beépített operációs rendszerrel rendelkeztek, mely biztosította a floppy-szerű működést. Az egyik legszebb példája ezeknek a készülékeknek a magyar fejlesztésű SummaTech SRD-256. Hasonló rendszert kínált a REX Daten Technik is RAM-Floppy 256k néven.

   

A SummaTech megoldása sajnos csak bekapcsolt alapgép mellett őrizte meg tartalmát, a REX gyártmányához azonban lehetett elemtartót illeszteni, mellyel a tartalma kikapcsolt alapgép mellett is megmaradt.

Személy szerint nem tekintem őket valódi háttértáraknak, hiszen ezek nagy kapacitású, de csak olvasható tárolók. Egy EPROM égetővel kellett a tartalmukat beégetni, melynek elérését a beépített operációs rendszer tette lehetővé. Legszebb példa ezekre az egységekre a REX Daten Technik 1 MB Goliath Karte nevű tárolója, mely akár 1 MB kapacitást biztosított, vagy a DELA cég 256 kB-os kártyája.

   

A '80-as évek második felében, főként az USA-ban, megjelentek a betárcsázásos elven működő BBS-ek, melyek jelentős mennyiségű adat tárolását igényelték. Erre a célra, de más, valóban professzionális adatkezelésre alkalmas megoldást kevés gyártó kínált. Ezek közül emelkedik ki a Xetec, az Lt. Kernal elnevezésű merevlemez rendszerével. A rendszer egy SCSI merevlemez illesztőre épül, mely gyorsan és megbízhatóan működik együtt a C64-gyel a saját operációs rendszerén keresztül.

 

A '90-es évek CMD uralma

A CMD (Creative Micro Designs) kimondottan Commodore perifériák gyártására szakosodott vállalkozás volt az USA-ban. Nevéhez fűződik a SuperCPU mellett számos háttértár megalkotása is. A cég 2001-ig vegetált, ám akkor Maurice Randall, az egyik alkalmazott megvásárolta a készülékekhez fűződő jogokat. Ettől kezdve sajnos a termékek gyakorlatilag elérhetetlenek. Pedig olyan meghajtók készültek itt, mint az FD-2000 3,5"-os floppy (natív és 1581 kompatibilis üzemmóddal), a HD sorozatú merevlemezek, vagy a RAMLink RAM floppy.

Ez utóbbi készülék egy max. 16 MB kapacitású RAM floppy, mely akkumulátoros adatvédelemmel rendelkezik, és amely csatlakozó felületet nyújt egyéb cartridgeknek és hagyományos memória bővítőknek is. Az összes CMD termék jellemzője, hogy operációs rendszerük támogatja a megnövelt sebességű JiffyDOS protokollt, és mindegyikükhöz készült GEOS illesztés is. A termékválaszték egy jól átgondolt rendszert alkotott, maximális kompatibilitással, mely így rendkívül hatékonynak számított.

 

Napjaink fejlesztései

A '90-es évek végétől a háttértárak fejlődése gyökeres fordulatot vett. A figyelem egyre inkább a korszerű megoldások (IDE merevlemezek, memóriakártyák) irányába fordult, ezek lettek az új korszak meghatározói. De több megoldás született a PC-k file szerverként való felhasználására is.

Két megoldás terjedt el, melyekről érdemes megemlékeznünk. Az IEC-ATA, amint neve is mutatja, egy IEC buszra köthető IDE merevlemez illesztő. Jóllehet ez a megoldás kellően univerzálissá teszi a készüléket, ám egyúttal a sebességét is erősen korlátozza. Másik problémaként a kompatibilitás jelentkezik. Sajnos az illesztő csak egy floppy egység alapfunkcióit képes emulálni, gyorstöltőkről, egyéb speciális alkalmazásokról esetében szó sem lehet. A saját illesztőmet beépítettem egy külső merevlemez házba, egy komplett perifériát létrehozva így (bővebben itt).

A másik, jóval inkább misztifikált megvalósítás az IDE64 nevű cartridge. Mivel ez az egység nem az IEC buszra, hanem a bővítő portra kapcsolódik, adatátviteli sebességét semmi nem korlátozza. A hatékony működéshez természetesen elengedhetetlen egy megfelelő operációs rendszer, de szerencsére az IDE64 - köszönhetően Kajtár Zsoltnak, az IDEDOS fejlesztőjének - ezen a téren is élen jár. Az IDE64-hez nagy számban készültek játékok átiratai, és még GEOS driver is létezik hozzá (ezen mondjuk lenne még mit fejleszteni).

Mivel irtózom az asztalon szétszórtan heverő alkatrészektől, hasonlóan az IEC-ATA-hoz, az IDE64 esetében is egy komplex megoldás volt a célom. Ezért vettem egy duál SCSI készülékházat, melybe beépítettem egy DVD meghajtót és egy mobil rack-et, majd eltávolítva a SCSI vezetékeket, egy 90 centis IDE kábellel az egészet rákötöttem a cartridge-re. A hatékonyság tovább növelhető azáltal, hogy létezik az IDE64-hez DolphinDOS kompatibilis kernal (az 1541 meghajtóm rendelkezik ezzel a bővítéssel), valamint megfelelő bővítő port elosztón keresztül (pl. a CMD gyártmánya) az IDE64 képes együtt működni egy 17xx RAM bővítővel is. További kiegészítő perifériaként az IDE64-hez elérhető a DUART elnevezésű RS232 panel, mellyel egy PC-s file szerver is a rendszerbe köthető. A teljes, kiépített konfiguráció itt látható:

Ami a merevlemez illesztők között az IEC-ATA, az a memóriakártya illesztők között az 1541-III. Szintén egy IEC buszra csatlakozó, lassú, szegényes szolgáltatásokat nyújtó és kompatibilitási gondokkal küzdő egység. MMC/SD kártyára mentett .D64 állományokat lehet segítségével meghajtóként csatlakoztatni. Ami igazán látványossá teszi a készüléket, az a saját grafikus kijelzője.

Az MMC64 egy másik memóriakártya illesztő megoldás, amit más okból ugyan, de szintén nem tudtam megkedvelni. Ez a koncepció leginkább a korabeli EPROM bankokhoz hasonlítható. A működése ugyanis jórészt arra korlátozódik, hogy egy PC-n memóriakártyára írt állományt a beépített operációs rendszerrel villámgyorsan be tudunk hívni a gép memóriájába. Pozitívuma ugyanakkor, hogy különböző pluginek segítségével bővíthető a tudása: léteznek hozzá képnézegető, zenelejátszó, vagy akár .D64 mountoló pluginek is. Sajnos azonban arra egyik esetben sincs lehetőség, hogy a .D64 állományt, mint valódi floppyt kezeljük általa.

Talán az említett hiányosságok miatt az MMC64 gyártását mára leállították, és a project MMC Replay néven él tovább, mely egyesíti és kibővíti a korábbi MMC64 és Retro Replay képességeit. Az új modellről még nincsenek tapasztalataim.

Végezetül meg kell említenünk a legfrissebb memóriakártya illesztő megoldást, mely kétségtelenül a koncepció megkoronázása. Hatékonysága és ötletessége csak az IDE64-hez fogható. Az egység neve 1541 Ultimate Plus és szintén SD kártyát használ az adattároláshoz. A készülék rendkívül sokoldalú: használható csupán meghajtóként, az IEC buszra kötve, külső áramforrásról táplálva, vagy cartridge-ként is, elérve az összes szolgáltatását.

A szolgáltatások pedig valóban lenyűgözőek! A készülék alapvetően egy 1541 emulátor, mégpedig teljes körű, órajel alapú hardware emulációval. Ez alapvetően azt jelenti, hogy a legtöbb gyorstöltő és speciális alkalmazás is gond nélkül működik vele. Korlátot egyedül az jelent, hogy az illesztő - egyelőre még - csak a .D64 állományokat kezeli, a speciális lemezformátumok leírására alkalmas .G64 állományokat nem. Cartridge-ként csatlakoztatva viszont számos további lehetőség nyílik meg. Egy másik egységszámon elérhetővé válik közvetlenül, natív módon a memóriakártya tartalma, és ott széles körben tudunk file és könyvtár műveleteket végezni, vagy villámgyorsan betölteni a bővítő porton keresztül. További lehetőség különböző cartridgek vagy cartridge kombinációk emulációja. A firmware tartalmazza az Action Replay 6, a Final III, a Super Snapshot V5 és a Retro Replay cartridgek teljes funkcionalitását, beleértve a freezer funkciókat is. Emellett a Plus verzió kiegészül 16 MB bővített memóriával is, amit a 17xx bővítőkkel kompatibilis módon kezelhetünk. Az Ethernet változat pedig egy RR-Net kompatibilis hálózati csatolót is tartalmaz mindezek mellett. Talán ebből is látszik, hogy jelenleg nincs olyan háttértár, mely felülmúlná ezt a készüléket!

Két PC program van, melyről említést kell tennünk. Mindkettő rendelkezik bizonyos speciális előnyökkel. Az első, talán ismertebb megoldás a 64HDD nevű software. A program előnye egyúttal a hátránya is: a PC és a C64 összekapcsolására a megszokott X1541 vagy XE1541 kábeleket használja, melyek nem teszik elérhetővé a valódi drive emulációhoz szükséges sebességet és időzítést. Emiatt a kompatibilitás szűkös ugyan, hiszen nem használhatók gyorstöltők és egyéb speciális megoldások, viszont számos egyéb lehetőség áll rendelkezésre. Ilyen például a párhuzamos adatátvitel. Amennyiben XP1541 kábelünk is van, elegendő a töltéskor a file név elé egy "!" jelet írnunk, és a program máris párhuzamos kábelen, rendkívüli sebességgel töltődik be. Sajátos megoldás továbbá, hogy a C64 szinte az egész PC-t képes perifériájaként kezelni, nem csak a meghajtókat éri el natív módon, fájl és könyvtár szinten, de képes pl. beolvasni a PC óráját, vagy akár a PC egerének elmozdulását is! Összességében a 64HDD egy rendkívül ötletes és kiforrott megoldás, ami sok extra szolgáltatást nyújt, ha képesek vagyunk lemondani a teljes kompatibilitásról. De emiatt inkább saját software projectekhez ajánlható, mint mondjuk a játékgyűjtemény tárolására.

A másik program az 1541EMU, mely egy saját kábel használatával éri el az órajel alapú meghajtó emulációhoz szükséges sebességet. Ez a program képes elhitetni a C64-gyel, hogy a kábel végén egy valódi 1541 floppy van, nem pedig egy .D64 állomány,  és szinte minden alkalmazással együtt tud működni. A kompatibilitás közel teljes körű, ám emiatt a szolgáltatások köre nem haladja meg egy 1541 meghajtóét. Ezért a software azoknak lehet ideális megoldás, akik játékgyűjteményüket, egyéb programjaikat szeretnék PC-re archiválni, és nem saját projectekben gondolkodnak.

 

This site is a member of WebRing.
To browse visit Here.

The C64 Banner Exchange
The C64 Banner Exchange