Kezdőlap
JaC64
Neuromancer

fizetett hirdetés

 

Tökmák

Ezen a felületen fogok közzétenni minden olyan apró témát, ami tematikailag máshová nem illeszkedik.

Rögtön egy példa arra, hogy nem mindenki adózott egyértelmű elismeréssel a 90-es évek elején az Amigák megjelenésének...

 

Panem et Amiga

 

Kevés a pénzem, de jók a haverok,

meghívnak néha és akkor játszhatok.

Még nem tudom minek, de Amigát akarok.

Én csak egy ócska kis sznob vagyok.

 

Mi lesz ha mégis meg tudom venni?

Diskre majd pénzt kitől fogok kérni?

Mutogatni fogom én is majd másnak?

Nagy mellényben járok, s lenézem apámat?

Még nem tudom minek, de Amigát akarok.

Én csak egy ócska kis sznob vagyok.

 

Mi lesz ha nem fut gépemen a program?

Egy megás bővítőm, vajon kitől loptam?

Egy-, kettes, vagy hármas Workbench-es a gépem?

Istenkém de jó! Itt load nélkül is tölthetsz.

Még nem tudom minek, de Amigát akarok.

Tudom, én egy marha nagy sznob vagyok.

 

C64-en gusztustalan keret.

Mintha csőben úsznál, bár ahhoz szögletes.

Drága kis Amigám! Ragyogó BASIC-ed,

használni vajon hogyan is lehet?

Még nem tudom minek, de Amigát akarok.

Nem vagyok normális, már biztos te is tudod.

 

SzJVC

Szilágyi János

(Cegléd)

 

 

Úgy tűnik öregszem, de mostanában gyakran merengek el azon, milyenek voltak a dolgok amikor tizenéves voltam. Emlékszem pl. mennyire vártam minden hónapban a Mikroszámítógép Magazint, meg a Commodore Egyesületi Lapot. Ezek az újságok szóltak a korabeli gépekről, azon belül is különböző ismereteket, trükköket és ötleteket közöltek azok programozásáról. Belegondoltam, mennyire más most a helyzet. Vannak lapok ma is, melyek játékismertetőket közölnek (a "mi időnkben" ez volt ugyebár a CoV meg az 576kB), és vannak olyanok is, melyek az új technológiákat ismertetik, hardver és szoftver ismertetőket adnak (pl. CHIP, stb.). De ha valaki IGAZÁN közel szeretne kerülni a számítástechnikához, az merre induljon? Ha nem elégszik meg egy srác azzal, hogy kezeli a Windows-t, szörfözik az Interneten és különböző programokat használ, hanem alkotni szeretne valamit, valamit, ami engedelmeskedik az akaratának és megjeleníti az elképzeléseit, akkor hol kap ehhez segítséget? Egyáltalán, hogyan fogjon hozzá? Mit tanuljon, és miből? Az 1000 féle programnyelv melyikével kezdje a tanulást? Melyik az, amelyiket könnyű megérteni, mégis kellően hatékony és sokféle probléma megoldására alkalmas? Hol talál ehhez szoftvert? Ugyebár már semmi sem jön "csak úgy" ingyen, mint annak idején a BASIC, ma minden programnyelvhez méregdrágán elérhető, komplikált, és a professzionális igényeket kiszolgáló fejlesztőeszközök tartoznak (kevés kivételtől és a feltörésektől eltekintve). Az ezekről szóló információt is heroin árban mérik, a könyvek nem a programozást oktatják, hanem egy-egy nyelv vagy fejlesztő eszköz leírását, szintaxisát és szemantikáját adják csak.

Összegezve hát, úgy érzem hiába a csúcsszuper technológia, a gigabyte-os alkalmazások, a számítástechnika, mint olyan, mégis egyre távolabb kerül a hétköznapok fiatalságától. Messziről szemlélhetik, talán meg is érinthetik a téma csillogó felszínét, de a dolog igazi valója mégis rejtve és elzárva marad előlük. A számítástechnika hiába lesz egyre inkább mindannyiunk életének részévé, mégis úgy érzem tőlünk egyre távolabbivá és elzártabbá, elefántcsont-tornyok titkos tudásává válik...

 

Mi szerencsések vagyunk, tanúi voltunk a számítástechnikai igazi aranykorának.

 

Emlékszem, talán 12 éves lehettem, amikor a TV vetítette a TV BASIC sorozatot. Soha azelőtt nem hallottam még számítógépekről, de megbabonázva követtem epizódról epizódra a műsort. A szüleimtől kikönyörögtem a sorozathoz tartozó könyvet is, és még soha nem érintettem számítógépet, amikor már tökéletesen tudtam (papíron) BASIC-ben programozni.

Amikor látták a szüleim, hogy az érdeklődésem nem múló hóbort csak, végül engedtek a kérésemnek és vásároltak nekem egy számítógépet. Egy C16-ot szerettem volna, mert azt már láttam élőben az iskolában. Emlékszem, édesapámmal mentünk kora reggel vonattal Miskolcra, mert az volt a legközelebbi hely, ahol számítógépet lehetett kapni akkoriban. Foto Electronic-nak hívták az üzletet, ahol egyáltalán szóba jöhetett, hogy találunk számítógépet. Találtunk is, igaz nem C16-ot, hanem VC20-at. Ráadásul valami magán-importból származó darab volt, amit az állami üzlet kínált eladásra, de hát ez adta a szépségét a vadszocializmusnak.

Sosem hallottam akkoriban erről a típusról, de mivel a 20 több mint a 16, és mivel az eladó hozzánk hasonlóan tanácstalan volt a gép képességeit illetően, végül megvettük a VC20-at. Még most is emlékszem, tizenhétezer-párszáz forint volt az ára, ami édesapám 3-4 havi fizetését jelentette a 80-as évek közepén.

Hazaérve aztán hamar szembesültem vele, hogy bizony a gép képességei jócskán elmaradnak nemhogy a C64-től, de a C16-tól is. De furcsa mód ez nem tört le túlzottan, sőt, így is határtalanul boldog voltam, mint számítógép tulajdonos! A BASIC ismeretek ugyanúgy hasznosíthatóak voltak a szűkös memória ellenére is, és hamarosan a kíváncsiságom arra sarkalt, hogy felderítsem a gép rejtett képességeit. Egymás után kutattam föl a szakkönyveket, míg végül megakadt a szemem a Népszabadság egyik műszaki szakkönyv hirdetésén. Gépi kódú programozás a Commodore 64-esen - volt a könyv címe. Alig vártam, hogy utánvéttel meghozza a posta a könyvet. Ezután tárult föl előttem csak igazán a gép lelke! A VC20-ra nem volt sem assembler, sem monitor program, így DATA sorokba írva az utasítások decimális kódjait tudtam csak a programot elkészíteni. De így is írtam pl. egy rövidke játékot, ahol egy autóval kellett a jobbról balra scrollozódó úton akadályokat kerülgetni.

A többi - ahogy mondani szokás - már történelem. Szegény öreg VC20 hamarosan szűkösnek bizonyult, így két évvel később, karácsonyra megkaptam álmaim netovábbját, egy C64-et, melyet ma is féltve őrzök. A gép 30000 forint volt, a kicsit később vásárolt floppy meghajtó (egy tanárom hozta Bécsből) pedig 25000. Ki sem merem számolni, hogy ma mennyi pénznek felel meg az a 21 évvel ezelőtti 55000 Ft, és hogy a szüleim mikről mondtak le, hogy ezt kigazdálkodják nekem.

Végül persze nem lett belőlem sem programozó, sem informatikus. De máig vallom, ezek az ismeretek olyan szilárdan rakták le az emberben a racionális gondolkodás alapköveit, melyekre később bármikor, bármilyen probléma megoldásán töprengve bátran támaszkodhatott. Ezek után jöhetett a Turbo Pascal vagy a C++ az egyetemen, helyből léptem át az akadályokat, mint ahogy most is elég pár perc, hogy megismerve bármely programnyelv alapvető szintaxisát és struktúráját azt alkalmazni tudjam.

 

Ezek az idők már soha nem jönnek vissza, és a számítástechnika sem lesz már többé ugyanolyan, mint azokban az időkben volt. Engem kissé mindig a vadnyugatra emlékeztet a számítástechnikának az a korszaka. Egy óriási, felfedezésre és meghódításra váró világ, melyben ha valakiben volt kellő kitartás, tudás és bátorság, sikerre vihette a semmiből is. Meggyőződésem, hogy a mai fiatalok sokkal szegényebbek minden jólét és műanyag pompa ellenére, amiért nem lehet már részük hasonló felfedezésekben.

 

U.i.: A napokban a 10 éves fiam leszedette velem a polcról a TV BASIC tankönyvet, és órákat ül a WinVICE előtt. A vér nem válik vízzé...? ;-)

 

 

This site is a member of WebRing.
To browse visit Here.

The C64 Banner Exchange
The C64 Banner Exchange